Baricco ma már klasszikusnak számító, monodráma formájában írt kisregényének főhősére – aki azért kapta a Novecento nevet, mert a XX. század első évében született – az Amerika és Európa között ingázó Virginian óceánjáró báltermében bukkan rá a hajó egyik matróza. A kartondobozban fekvő újszülöttet bizonyára a nincstelen kivándorlók egyike hagyta ott a zongorán. Ezzel gyakorlatilag meg is határozta a fiúcska sorsát, aki az őt örökbe fogadó matróznak és az emberséges kapitánynak köszönhetően a hajón nő fel, és briliáns zongorista lesz belőle. Novecento egész életét a Virginianen tölti, még a kikötőkben sem hagyja el az óceánjárót, ám zenésztársa és barátja (a történetet elmesélő trombitás) legnagyobb megdöbbenésére az immár férfivá érett zongorista 1933 tavaszán váratlanul kijelenti: „Három nap múlva New Yorkban leszállok erről a hajóról”. A könyvből Az óceánjáró zongorista legendája címmel az Oscar-díjas Giuseppe Tornatore készített filmet.
