„Az ő városa. Ő találta a Duna partján, de az is lehet: ő találta ki, hogy történetekbe foglalhassa, hasonlóképpen, mint Jorge Luis Borges, Umberto Eco és Grendel Lajos a maguk világait. Bár az is lehet, hogy a város talált magának egy írót, aki történetekbe foglalva valóságossá tette. Aki történeteket mesél, nem feltétlenül fordít hátat a valóságnak, és nem is mindig könnyed. A történelmi Magyarország szétdarabolásának traumájáról, a máig ható következményekről nem sokan írnak olyan hitelesen, mint Szalay Zoltán. És mert lehet, hogy valakit épp ez a kérdés foglalkoztat: a szerző a pozsonyi csatának sem mulasztott el emléket állítani. Pozsony jelenvalóvá és egyúttal örökérvényűvé válik e novellaciklus által.” Zoltán Gábor
