Konstantin Duhovny kísértetek árnyékában él. Tízéves volt apja halálakor, és azóta egész élete kísértetjárás. Nem látja a szellemeket, hanem ízleli őket - pontosabban kedvenc ételüket. Ízek törnek rá, olyan ételeké, amelyeket sosem kóstolt, és ez csak egyet jelenthet: a szellemek vele vannak. Kosztya évtizedeken át titokban tartotta az utóízeket, ám egy éjjel úgy dönt, kezdenie kell valamit különleges képességével. Felfedezi, hogy képes visszaadni a gyászolóknak egy kis időre azt, amire leginkább vágynak: elveszített szeretteiket. Elég, ha megfőzi az ételt, amit a túlvilágról „megízlel”, és a múlt újra testet ölt. Kosztya elhatározza, hogy életét ennek a küldetésnek szenteli, és belép a New York-i éttermek pokolian kemény világába. Különös képességének hála, hamarosan sztárséffé válik, ám közben képtelen észrevenni, hogy cselekedetei mind a túlvilágon, mind az élők világában katasztrofális következményekkel fenyegetnek. Egyetlen ember sejti, hogy Kosztyát meg kell állítani - de ő épp beleszeretett. Az Utóíz egyszerre ínycsiklandó gasztronómiai kaland, szívszorító szerelmi történet és hátborzongató kísértetregény. Daria Lavelle debütáló regénye az éhség rengeteg formájáról mesél - és arról, meddig mennénk el, hogy végre betöltsük a bennünk tátongó űrt.
